Kérdezi a taxis, kinek drukkolok majd ma éjjel "Hát a japánoknak!" - mondom. Hitetlenkedik "Tényleg, és miért?", majdnem mérges leszek. "Hát mer' itt lakom bmeg, kinek másnak?" Fejét csóválja, kicsit rosszallóan, nincs ez így rendjén, a gaijin szurkoljon gajinnak, japán a japánnak, ez a világ rendje.

Mert Tokyóból nézve a világnak két része van; a puha-meleg Nippon és, túl a tengeren, az érdekes, de veszélyes és kicsit ellenséges Nagyvilág, ahol nem értenek magyaruljapánul és minden nagyon MÁS. Persze, a japánok tudják, hogy a Nagyvilág valamicskével nagyobb, mint Nihon, és megértik, hogy tulajdonképpen nem is a Nagyvilág MÁS, az olyan, amilyennek lennie kell, hanem Nippon. Ebbéli hitüket megerősíti a sok turista, aki idejön és mindent lefotóz; Fuji-sant és cseresznyevirágot, de még a kapszula-hotelt és kávéautomatát is.

Namármost, ami MÁS, az ugyan lehet érdekes, de szeretni, drukkolnivaló az mégicsak a mi saját hazánk, ez természetes, és ebből következően az is természetes, hogy a Nagyvilág, az magának drukkol nem pedig Nihonnak, amelyik értelemszerűen nekik MÁS. Ekkor aztán jövök én, és beletenyerelek ebbe a szépen felépített világba, miezmár? Az meg aztán, hogy ráadásul én még a koreaiaknak is drukkolok, na; az főleg gyanús...!