2002-es VB után gyökeres változásra került sor a válogatott háza táján. A fehér muszlim francia arrébb állt, a koreai meneteléshez képest csalódásnak elkönyvelt hazai VB után egyértelműen új edzőre, szemléletre volt szükség. Sok edző neve csengett volna jobban az edzőiszövetségi kapitányi széken Arthur Antunes Coimbra-énál, de kevésé hangzott volna jobban Zicoénál. Becenevén a Fehér Pelé. Japán becenevén sakka no kamisama, a foci istene.

 


egy kis montázs, mielőtt

 

Az persze teljes mértékben érthető, hogy a Japán Szövetség miért választotta a lehető legnagyobb nevet a padra, de miért vállalta el ezt a nagy felelősséggel járó posztot a brazil? Mert ott talált második hazára. Miután Brazíliában felhagyott az életét jelentő sportág űzésével, majd Schmitt Pálnak (rossz) példát mutatva politizálni kezdett és sportminiszter lett, majd mégis, - SP-vel ellentétben - mindössze egy év után, dobta a politikai játszadozást a francba. Inkább elment Japánba örömfocizni. Gyorsan befogadták, két lábon járó és két tucat gólt lövő, fejelő, cselező isten lett, aztán edzői karrierjét is itt kezdte. Egy évnyi Kashima-i edzősködés után nevezték ki, edzői tapasztalatlansága ellenére nagy reményekkel.


virtuálisan is a japánokkal volt


 

Első évében szolid ereményeket könyvelhettek el. Zico támadó szellemben és brazilos zsugázós zsogázásban bízott, a japánok ezt nehezen szokták. Nem volt olyan kaliberű vezér, aki vagy a hátán cipelte volna a többit, vagy a saját képére formálta volna a nemzet válogatottját.

Az azévi - 2003 - Konföderációsról sajnos akkor is mindenkinek M-V Foé halála jutna eszébe, ha Japán 4-0-ra alázza a brazilokat, 7 emberrel, kapus nélkül, de sajnos csak Új Zéland ellen sikerült játszani. Decemberben szekundáltak egy újonnan létrehozott tornán, salakszagú zugbajnokságra emlékeztető hüttemecsekket vívtak Kínával, Hong-Konggal és Koreával.

2004. Athén-i olimpia? Nem. A rizs éve az ENSZ szerint? Igen, de nem. Európai Nemzeti Válogatottak Bajnoksága? Nem. Akkor már EB. És mégsem; A Kék Szamurájok beállították az uránium dúsítók és az homoktengerben égő-ázó olajsejkek rekordját, 3. alkalommal lettek Ázsia császárai - fociban. Ebben az sem gátolta őket, hogy csak Szunszuke volt európában fizetett játékos, a többi mind hazai anyag volt, és az sem hogy többen kicsit sok szakét öntöttek magukba, ami miatt bannolta őket a brazil mester, de még az sem, hogy egy angol negyvened osztályú csapat le szerette volna igazolni a szövetségi kapitányt.

Aztán kijutottak a német-világ-bajnokságra. Közben igen szép sikereket értek el a felkészülési meccseken és négy pontra jók voltak a konföderációson is. Összeállt a csapat. Zico meghonosította a brazilos, pán-dél-amerikai magyarhoz közeli (?) rövidpasszos játékot. Minden készen állt, mindenki azt hitte, és valós volt az esély, hogy Japánnak kijön a lépés. Olyan csoportot kaptak, ahonnan a brazilok, címvédőként, kiemelkedtek, de az ausztrál, horvát duó mellett volt realitása a továbbmenésnek.


Vattu de fakk-u?!!%!??%

Mindig csodának indult és mindig {khm}kurva nagy szopóág lett a vége. Ausztrália jött először, végig a fiaink kezében a meccs, egy nulla jó kezdés, ja, hogy meg kéne várni, amíg lefújják? 84., 89. és 92. percben lőtt gólok, a japánok a Bayern, a kenguristák a MU. 1-3. Utána megint jól indult minden, horvátok nem verhetetlenek, az első meccsen ők is kikaptak, helyzet itt; majd helyzet ott, helyzet ott, helyzet ott. 0-0... Aztán, akár, nagy meglepetésre, midenkit megdöbbentve, Ziconak koreai-hiddink-i előjogokat biztosítva tovább is mehettek volna. Egy félidőn keresztül jó játékkal nyomás alatt tartották a brazilokat, vezettek is a már továbbjutott samba-táncosok ellen. Aztán a félidő előtt nem sokkal Ronaldó (sic!) egyenlített, de még nem volt veszve semmi. Mégis, vagy teljesítménycsökkentő volt a kulacsban, vagy a fejekben nem tisztázódott, hogy van még 45 minutum, mindenesetre másodikat még alig fújta meg a bíró már 3-1 volt Burazirianak. A vége 1-4 lett, és Japán búcsú. Hogy Hazánkat is ide kapcsoljuk picit, a meccs technikai ellenőre - lumpenproli-meló !!! - grófMezey György azt mondta: "Ilyen a tökéletes Modern Fodball." Egy dolog nyugtatta meg az elkeseredett japánokat. Felnőtt a feladathoz és méltó Nakata-utód lett az Európában {nem-szeretem-ezt-a-szót-szavat} pallérozódó Nakamura Szunszuke.

Ahogy Japán Németországtól, úgy Zico a kispadtól búcsúzott.

Utódjának azt az Ivica Osim-ot nevezték ki, aki többek közt Korsós Gyurit is edzette (és játszatta!!!) a Sturm Graz-ban, amelyik az egyik kedvenc csapatom, zárójel bezár, és 4 éve a felkelő nap környékén edzősködött. Bár erősen kezdett (megverték Trinidadot 2-0-ra) karrierje nem teljesedhetett ki, a szíve ugyanis nem bírta a stresszt, így lemondott. Egy év alatt a legnagyobb eredménye végül is az lett, hogy idézeteiből válogatás könyv készült, ami bestseller lett. A japánok Tottija, mondhatni.


Oshimu no kotoba - nem csak itták, olvasták is a szavait
 

"Mi legyen?" - kérdezte az Elnök az Alelnököt, a Szövetség plenáris ülésének teaszünetében. "Több sztáredzönk már nincs, kit húzzunk elő a kalapból?", morfondíroztak közösen, mikor az egyik Elnökségi Tagnak eszébe jutott, mit szoktak ilyenkor a nagy csapatok tenni. "Hívjunk vissza valaki nagyöreget régről, aki letett már valamit!" - hangzott el a nagy Idea. "Mondjuk legyen japán is, hogy a magyarokhoz hasonlóan a külföldieket okoló szurkolók is elégedettek legyenek?", kérdezték valamit már sejtve a Többiek. "Igen!!!" - és innentől kezdve egyértelmű volt, hogy az országot '98-ban története során először VB-re kijuttató, azóta kétszer az év edzőjének választott, Okada Takeshi fog ismét a padra ülni.


bejelenti a bejelentenivalót
 

És ő, a maga öreges, konzervatív módján, általában biztonságra játszva, ld. 4-5-1, ismét versenyképes, ámbár idősödő, csapatot faragott. A vezérek ugyanazok maradtak, de inkább a japán ligában vitézkedőkre helyezte a hangjának a súlyát, mert ők voltak szem előtt. Emellett finomhangolt és visszavett a brazilos tempóból. Mentalitása is japánosan egyszerű: van az a óriási nagy sablonesque, hogy "A saját játékunkat kell játsznunk." Takeshi Úr nagy híve ennek. Az eredmény: Eseménytelen, kevés gólos, de magabiztos kijutás.

Hirtelen, és meglepő módon mostmár 2010-ben járunk! Remélem még jókor szóltam.

 

1 komment

Címkék: sport foci történelem japán összefoglaló zico vb2010 vb2006

A bejegyzés trackback címe:

https://nippon.blog.hu/api/trackback/id/tr362021257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krajcs · http://uralicowboy.blog.hu 2010.05.22. 10:36:38

Ez a kék fejű arc teljesen készen van :D