2002. A szél még fúj, de már süt a nap. Rövidujjúban kószálunk. A semmiből jön. És csodálatos...
Május 31 - Június 30. A két dátum, amely között megrendezésre került a Világ 17. bajnoksága. Sok szempontból az egyik legemlékezetesebb torna volt ez, de nevezhetjük akár az egyik legfurábbnak is. Vagy legcsúfosabbnak - ez nyilván csak abban az esetben van így, ha az ember egy olyan csapatnak szurkol, amely már a csoportkört sem éli túl, pedig amúgy címvédő és épp Európa bajnoka is - vagy leg..., vagy leg..., vagy leg. De valami miatt mindenkinek az emlékezetébe vésődött ez a torna - ez persze nagyon sablonos, meg általánosságban minden vébére ráaggatható, ezt bocsássátok meg nekem...
Próbáljuk meg azért valahogy ráncba szedni ezt, mielőtt szétesünk.
Az évezred első VB-jére, az Ázsia kontinens első VB-jére és az első, történelmi, két ország által közösen rendezett VB-re készült a világ. A holland-belga EB az egyik legélvezetesebb Kupa volt a nemzetközi futball történetében, csak sajnos azt hitték a rendezők és szervezők, hogy mindez nem a csapatokon múlik, hanem a közös rendezés tényén. A jegyelosztás és a háttérmunka - legyünk szakszerűek: a logisztika - igencsak akadozott, bár hivatalosan mindig teltház volt, a képek másról tanúskodtak. Rivalizáltak, és nem tudták áthidalni a két ország közti Koreai-szorost (itt elsütök valami gyenge szóviccet, move on).
Mindenesetre a torna után a FIFA elzárkózott esetleges többszereplős rendezési tervektől. Ha más oldalról közelítjük meg, akkor mondhatjuk azt, hogy annyira egyedire sikeredett ez a torna, hogy a Cég úgy gondolta, ennél többet társrendezéssel nem lehet nyújtani, ez a maximum, hát akkor ilyen többet ne legyen. Ez persze nem igaz, de az objektivitás szent eszméjét szem előtt tartva ennek az elképzelésnek is helyet szorítunk.
{Volt egy videojáték is, az volt szerintem az utolsó focis, amivel úgy őszintén játsztam, volt benne kis japánosság, szuper-csavart lövések, Ljungberg meg gyorsabb volt Flash-nél.
Szép a zene is. Grandiőz.}
A szabályok nem nagyon változtak, ez volt a második és egyben utolsó VB, amelyen az Aranygól buta szabályát alkalmazták. (Japánnak ehhez köze nem volt, de Koreát egyszer továbbjuttatta, egyszer pedig kétszer megmentették őket, ld. Spanyolok.) 32 csapat, 8 csoport, 16 továbbjutó, egyenes kiesés. Az első négy csoport csapatai Koreában, a másik 16 meg Japánban játszott, a kieséses szakaszban is testvériesen egyenlőek voltak, az egyik ág Koreában, a másik Japánban játszott, a harmadik helyért Koreában csaptak össze, és a döntő Japáné, Yokohamáé lett. Jokohama.
Japánról írok, koncentráljunk hát kicsit Japánra - ha nem tenném napestig írhatnám, hogy verte meg Németország a szaudiakat 8-zéróra; hogy kaptak ki a franciák a nyitó meccsen az újonc szenegáliaktól, és égtek le később a dánok és az uruguayiak ellen is; hogy mekkora meccset játszott Costa Rica és Brazília vagy hogy vajon mit (nem) csinált Argentína. De Japánról írok.
Japánt 2001-ben az első kalapból (rendező, minél nagyobb esélye van továbbjutni, annál jobb) a H betűjelű csoportba sorsolták Belgium, Tunézia és Oroszország mellé, joggal reménykedhettek hát a továbbjutásban. Minden meccsüket hazai közönség előtt játszottak, a japán fanatizmus pedig meglátszott az akkor még Philippe Troussier által vezetett csapaton is. A Troussier Japan, ahogy az ország történelmének korszakait a császáraikról, úgy a csapat korszakait a menedzsereikről nevezik el, egy fordulatokban gazdag döntetlennel kezdett Belgium ellen (2-2), majd, az akkor még góllövőjétől meg nem fosztott, Inamoto góljával legyőzték az addig a csoport élén álló russzokat (1-0), amivel közel kerültek a továbjutáshoz. Az utolsó meccsen Tunézia ellen végre valahára betalált a Nemzet Hőse, Nakata Hidetoshi is, az oroszok vesztére (0-2), így első helyen mentek tovább a csoportjukból, mögöttük Belgium.
H-csoport
| Csapat | M | Gy | D | V | Gk | P |
|---|---|---|---|---|---|---|
 Japán | 3 | 2 | 1 | 0 | +3 | 7 |
 Belgium | 3 | 1 | 2 | 0 | +1 | 5 |
 Oroszország | 3 | 1 | 0 | 2 | 0 | 3 |
 Tunézia | 3 | 0 | 1 | 2 | -4 | 1 |
Minthogy Korea déli része is sikeresen vette a csoportkör akadályait, bár Portugália ellen azért nem csak a focitudás kamatozott, fodball-lázban tomboltak a rendező országok.
kétes értékű illusztráció
A legjobb 16 közt Törökország nem tűnt verhetetlen ellenfélnek, hazai pályán főleg nem. A meccs kevés izgalmat és helyzetet hozott, ami ezúttal nem a japánoknak kedvezett. Beszéljen helyettem ez az összefoglaló:
Egyszer véget ér...
Ezután nem maradt más, mint szomorkodás, külföldi kedvencek éltetése, és a rendezésből származó csöndes büszkeség. Korea menetelt, a bírói csapat is, a koreaiakkal együtt, de a két ország mindig inkább vetélytársa, semmint partnere volt a másiknak. Így a koreaiak elődöntője, majd negyedik helye nem nyújtott nagy vigaszt.
A döntő azonban igazi japán mese volt, Ronaldo mennybemenetelével fűszerezve, ő lett a döntő hőse, a torna gólkirály és Brazília rekordot jelentő 5. alkalommal ült fel a focivilág trónjára. (Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy ez volt az utolsó alkalmak egyike, mikor még olyan játékosok, mint Roque Junior vagy Kléberson képesek voltak focizni.)
Tökéletesen japán lezárás, japánoknak, Japánban.
