Nem bírok elszakadni ettől a Korea-Japán tematikától, különösen, hogy ilyen jópofán össze lett sorsolva a két nagy ázsiai rivális a két kicsi dél-amerikaival. 3.5 millió vs. 50 millió, 6.3 millió vs. 127 millió, még az arányok is megegyeznek. És most, hogy kimcsizabálók hősies közdelemben ugyan, de elhullottak, itt a nagy lehetőség a kiugrásra, és a nyolcba kerüléssel az Ázsia vezető futballnemzete c. képzeletbeli vándortrófea megkaparintására. Mert ha nyerünk, akkor ez, ugye egyértelmű. Ha, neadj' Isten, a párhuzamok folytatódnának és a gauchók lenyomnák a szamurájokat, akkor is maximum döntetlen, és akkor lehet majd jókat vitatkozni, miszerint a koreaiak csoportja volt-e nehezebb -hát ez nézőpont kérdése- és számit-e az, hogy ők több gólt lőttek -marhaság, miért számítana?-, vagy pedig, hogy a mi fiaink kétszer győztek -bizony!- és még az egy vereség is jóval elegánsabb volt, mint az a bizonyos 1:4-es argentin alázás -nanáhogy!-. De akárhogy is van, az igazi az volna, ha meg lehetne kontrázni Dél-Korea 2002-es menetelését a négybe, lehetőleg a dél-koreai meccseket körülvevő khm... ellentmondásos bírói ítéletek nélkül. Mert hát, -ismerjük el!- akkora hátszéllel a négyig még talán Magyarország is eljutott volna... na jó, csak vicceltem.

Japán tehát most Paraguayról tanul, szemüveges tanárbácsik pálcával magyarázzák a tévében, hogy itt van a földrész közepén, Asuncion a fővárosa, államformája köztársaság, lakik ott egy rakás indián, mesztic, európai, de még második-harmadik generációs japán is. Vizierőművek, jaguárok, marhacsordák miegyéb. "Ismerd meg ellenfeled!" ez fontos elv Japániában, így tanulták ki a Nyugatot a 60-as években aztán jól le is lettünk nyomva a gazdaságilag. Vegyük észre, hogy most ennek vagyunk tanúi a fociban is!