Két kellemetlen vereség után érkezett Graz-ba a Nippon Daihyo, hogy az igen jó passzban lévő angolok ellen felmérjék hol is tartanak. A meccs az angoloknak sem volt kevésbé fontos, ugyanis ez volt az utolsó hivatalos barátságos meccs, amely után Capello keretet szűkít és megnevezi a 23-at.
Japán közel sem a legerősebb felállásában lépett pályára, a kaput a harmadik számú Eiji Kawashima védte, a középpályán, ha kerestük sem találtuk volna Nakamura-t, az angolok viszont, Huddlestone-t leszámítva, a lehető legerősebb csapatukkal álltak ki. Alig kezdődött el a meccs, máris vezetést szerzett Japán. A 7. percben egy laposan betett szögletet lőtt kapásból a rövidbe a brazilból honosított Tulio Tanaka, láthatólag egy begyakorolt szituáció volt, a szebben kivitelezett fajtából. 1-0.
Tulio Tanaka, egy-nyuszi
Az ezt követő percekben főleg a fizikum dominált, Anglia egy kicsit bizonytalan volt, Japán meg keményen védekezett és igen jó fizikai felkészültségről tett tanúbizonyságot. Capello morcosan ordibált néha, kicsit leült a meccs. A labdabirtoklásban nagy angol fölény mutatkozott, de pár gyengén kivitelezett helyzetnél többre nem futotta. A félidő közepe fele mindkét védelem zavarodott, majd a 38. percig kell várni egy olyan angol helyzetre, ami gólveszélyt rejt. Mezőnyjáték, és sok pontatlanság közepette vonulnak a csapatok az öltözőbe.
Félidőben Japán - Anglia 1-0
A szünetben Capello rakat cserét hajt végre, még James-et is lecseréli. Bejön továbbá Gerrard, Joe Cole és Wright-Phillips is, Okada mester nem cserél, minek.
A második félidőt érezhetően magasabb fokozaton kezdik az angolok, úgy tűnik Gerrard hiányzott eddig Lampard mellől. Az 54. percben megtörik a Japán defenzív vonal. Szabadrúgást kapnak az angolok, amit a CSKA sztár, Honda kézzel hatástalanít, tizenegyes! Teljesen jogosan. Kawashima azonban védi Lampard büntetőjét, marad a nulla az angolok neve mellett. Nagyon jól véd a fiatal(abb) harmadik számú kapuvédő, bizonyítani akar, van olyan jó, mint a nagyöregek. Az angol dominancia az első félidővel ellentétben már nem csak labdabirtoklásban, hanem helyzetekben is megmutatkozik, azonban a szamurájok kíváló kondíciónak örvendenek, és simán tartják a lépést a robotrúnikkal - aki berzerk ötpercében majdnem amputációra kárhoztatja a gólszerző braziltjapánt. A második félidő közepe fele a frissen beállt olasz légiós, Morimoto, majdnem megduplázza az előnyt, Hart azonban hárít {nem szóviccelek, nem teszem meg}, majd Kawashima is, bravúrosan pöccinti kapu fölé Rooney csavarintását. Nem sokkal később azonban megtörténik a baj: Tulio Tanaka újabb gólt szerez, ugyanabba a kapuba, amelybe az első félidőben is betalált. Joe Cole beadását próbálta menteni, halálpontos fejes(ön)gól lett a vége. 1-1.
Tanaka dupla, mégis angol öröm
Itt már akkora volt az angol nyomás, hogy terror-fenyegetettséget vizionálva görcsösen meredtem a képernyőre, d'n'b-t verdesett a szívem, és nehezemre esett elhinni, hogy lesz itt még japán gól. 10 perccel később megszületett, mégsem örültem neki. A védelem (és a csapat) vezére, a nagyöreg Nakazawa Ashley Cole megcsúszva beadott labdáját pöccintette tovább a hosszúba, csatárokat megszégyenítő mozdulat volt, tényleg, ilyenből sokat a VB-n, csak jó kapuba, az Isten szerelmére! 1-2.
japán gól, angol vezetés - ki érti ezt
Itt nagyjából eldőlt a meccs, nem éreztem azt a lendületet a kék-szamurájokban, ami még egy gólt hozhatott volna és majdnem rámcáfoltak, de aztán a szögletből csak kapufáig jutott a végig szürkén játszó Abe barátunk. Utána még egy löket, amit Hart könnyedén fogott és vége is volt. Japán - Anglia 1-2. Graz elköszön, stúdió.
Értékeljünk picit, mert sok pozitívuma volt a meccsnek. A szerbek és Dél-Korea ellen is reménytelen volt a japánok játéka, ez a mostani meccs viszont megmutatta, hogy lehet a csapatnak keresnivalója a hasonlóan brusztolós játékot játszó csapatok ellen - ld. a csoporttárs Dánia. A meccsen végig fel-alá szántották a pályát a játékosok, a taktika az első félidőben megfelelő volt, az angol változásokra azonban nem tudtak reagálni. A stabil védelem és a pontrúgások tényleg erősségei lehetnek a csapatnak, és most vegyük pozitívumnak azt is, hogy gólerősek a védők. A középpályán nem lesz hiány kreatív emberekből Nakamura és Honda képes lehet a hátára venni a csapatot. Endo ismét nagyszerű volt a védekező középpályás szerepében, és, bár ezt már legalább négyszer felemlegettem, örömteli látni, hogy ha esik, ha fúj, ha meleg van, képesek 90 percet megállás nélkül végigjátszani. Hogy egy negatívumot említsek: A csatársor kicsit halovány volt, Okazaki a tavalyi szezon legjobb góllövője semmit nem mutatott, de ezt tudjuk be Ferdinand és Terry gondoskodó magatartásának.
Június negyedikén Elefántcsontpart ellen játsszuk az utolsó felkészülésit, Svájcban, ez alapján a meccs alapján reálisnak tűnik egy szoros győzelem, de döntetlennél nem adhatjuk alább !