Sakkā Nippon Daihyō

Még mindig magam alatt vagyok picit, hát ezt a meccset, párharcot csak elveszteni lehetett, és meg is tettük a magunkét.

 ...és amikor kimentem a kocsmából, szakadt az eső.

Hát ez elment. Szegény Komano, ott zokog. De hát így megy ez, a tizenegyesekkel. Kegyetlen egy játék ez. De hát megállj! ez az egész igazán remek volt...! Nagyon kevésen múlott, hogy ne legyünk a legjobb 8 között! Michael barátom bölcsen megjegyzi: most legalább már, megszabadulva első- és másodrendű csapatainktól, végre elkezdhetjük élvezni a vébét. Ő már csak tudja, hiszen angol.

...mire hazaérek, a festéket már lemosta az eső az arcomról. 

Még több kép itt.

------------------------------

A szerző a Tokyo Reloaded blogon is publikál. Még több Japán, és nem csak foci!

Van ez így, de mit lehet tenni. Vertünk afrikait, helytálltunk Európa ellen, majd meg is leckéztettük őket.

Új kontinens, új szakasza a VB-nek és újabb esély a bizonyításra, valamint egyetlen ázsiai csapatként a legjobb nyolc közé kerülésre.

Mit várhatunk a fiainktól? Iszonyatos futómennyiséget és állóképességet, mint eddig mindig, betonbiztos védelmet, mint eddig mindig, kegyetlen helyzetkihasználást, mint eddig mindig, és egy Hondát, sajnos nem mindig, de legutóbb, pont a legjobbkor villant.

Hogy ez elég lesz-e a paraguayiak ellen? Elég kell, hogy legyen. Paraguay nem is jó játékkal utasított mindenkit maga mögé a csoportból, hanem inkább szerencsével {ld. többi meccs alakulása} az oldalán vívta meg a két fontos meccset, hogy a harmadikon már ne legyen gond. Erős csapat, erős támadósor. De ennyi ellenünk nem lehet elég.

Nem, mert bár nem rossz játékos sem Roque Santa, sem -szintén hosszú- Nelson Váldez vagy Cardozo, egy olyan Védelem, amelyet Robbenék is csak egyszer tudtak átjátszani, nem fog teret hagyni nekik a kibontakozásra. És abból a gyors szélsők lévén lehet kontrázni, Honda lévén lehet játszani. Csak akkor lehetünk bajban, ha a középpályát sikerül megfogniuk a paraguayi szűrőknek. Vagy, ha megijednek a történelmi lehetőségtől a Szamik.

{Nem fognak, idézem Okada Mester Urat: "Úgy gondolom, hogy mint az utolsó talpon lévő ázsiai csapat még nagyobb büszkeséggel kell nekifutnunk a meccsnek. A vágyam, hogy Paraguay-t legyőzzük erősebb, mint valaha." Nem. Fognak. }

Nem olyan gyors tipp: 2-1, Japánnak ofc, hosszabítás után.

-A post kép nélkülisége szándékos, dedikálva MZ-nak.-

Nem bírok elszakadni ettől a Korea-Japán tematikától, különösen, hogy ilyen jópofán össze lett sorsolva a két nagy ázsiai rivális a két kicsi dél-amerikaival. 3.5 millió vs. 50 millió, 6.3 millió vs. 127 millió, még az arányok is megegyeznek. És most, hogy kimcsizabálók hősies közdelemben ugyan, de elhullottak, itt a nagy lehetőség a kiugrásra, és a nyolcba kerüléssel az Ázsia vezető futballnemzete c. képzeletbeli vándortrófea megkaparintására. Mert ha nyerünk, akkor ez, ugye egyértelmű. Ha, neadj' Isten, a párhuzamok folytatódnának és a gauchók lenyomnák a szamurájokat, akkor is maximum döntetlen, és akkor lehet majd jókat vitatkozni, miszerint a koreaiak csoportja volt-e nehezebb -hát ez nézőpont kérdése- és számit-e az, hogy ők több gólt lőttek -marhaság, miért számítana?-, vagy pedig, hogy a mi fiaink kétszer győztek -bizony!- és még az egy vereség is jóval elegánsabb volt, mint az a bizonyos 1:4-es argentin alázás -nanáhogy!-. De akárhogy is van, az igazi az volna, ha meg lehetne kontrázni Dél-Korea 2002-es menetelését a négybe, lehetőleg a dél-koreai meccseket körülvevő khm... ellentmondásos bírói ítéletek nélkül. Mert hát, -ismerjük el!- akkora hátszéllel a négyig még talán Magyarország is eljutott volna... na jó, csak vicceltem.

Japán tehát most Paraguayról tanul, szemüveges tanárbácsik pálcával magyarázzák a tévében, hogy itt van a földrész közepén, Asuncion a fővárosa, államformája köztársaság, lakik ott egy rakás indián, mesztic, európai, de még második-harmadik generációs japán is. Vizierőművek, jaguárok, marhacsordák miegyéb. "Ismerd meg ellenfeled!" ez fontos elv Japániában, így tanulták ki a Nyugatot a 60-as években aztán jól le is lettünk nyomva a gazdaságilag. Vegyük észre, hogy most ennek vagyunk tanúi a fociban is!

zokni-szandál

!!!

{Legszebb, -merészebb álmaink válnak valóra, legszívesebben négy oldalt ordítanék tele capslock-olva}

Reflex-gyorstipp: 1-1

Egy órá még és elindul a VB első olyan párharca, amelyen a résztvevőknek nem kell a másik meccsre kacsintgatniuk, egymás ellen dönthetik el, ki jut tovább még ebből a rendkívül színvonalas E csoportból. Latolgassunk esélyt, taktikát, miegyebet.

Kérdezi a taxis, kinek drukkolok majd ma éjjel "Hát a japánoknak!" - mondom. Hitetlenkedik "Tényleg, és miért?", majdnem mérges leszek. "Hát mer' itt lakom bmeg, kinek másnak?" Fejét csóválja, kicsit rosszallóan, nincs ez így rendjén, a gaijin szurkoljon gajinnak, japán a japánnak, ez a világ rendje.

Mert Tokyóból nézve a világnak két része van; a puha-meleg Nippon és, túl a tengeren, az érdekes, de veszélyes és kicsit ellenséges Nagyvilág, ahol nem értenek magyaruljapánul és minden nagyon MÁS. Persze, a japánok tudják, hogy a Nagyvilág valamicskével nagyobb, mint Nihon, és megértik, hogy tulajdonképpen nem is a Nagyvilág MÁS, az olyan, amilyennek lennie kell, hanem Nippon. Ebbéli hitüket megerősíti a sok turista, aki idejön és mindent lefotóz; Fuji-sant és cseresznyevirágot, de még a kapszula-hotelt és kávéautomatát is.

Namármost, ami MÁS, az ugyan lehet érdekes, de szeretni, drukkolnivaló az mégicsak a mi saját hazánk, ez természetes, és ebből következően az is természetes, hogy a Nagyvilág, az magának drukkol nem pedig Nihonnak, amelyik értelemszerűen nekik MÁS. Ekkor aztán jövök én, és beletenyerelek ebbe a szépen felépített világba, miezmár? Az meg aztán, hogy ráadásul én még a koreaiaknak is drukkolok, na; az főleg gyanús...!

A történelmi 2002-es után a történelmi '98-as kapitánya újra az egyenes kieséses szakaszba viheti a Szamurájokat. Így a legegyszerűbb nagyjából összefoglalni, hogy mi forog kockán.

Az arca nem mutat semmit, mégis

Ott tartottunk, hogy nem a győzelem a fontos, még csak nem is a részvétel, hanem csak és mindenekfölött Koreát kell lenyomni, lehetőleg mind a kettőt, ezen, és csak ezen! múlik a csapat szereplésének megitélése és Okada edző mennybe- vagy éppen pokolba-menetele. 

Unalmas első félidő után korán szerzett szerencsétlen góllal nyerte meg a meccset Hollandia. De, és itt egy kurvanagy DE, Japán jól játszott, a meccs vége fele irányított sokat tett az egyenlítésért, próbálkozott, majdnem egyenlített. A védelem és a középpálya is stabil volt, a csatársortokat sajnos jól fogta a mélyföldi védelem. Ennek ellenére szomorkodásra ok nincs, amennyiben Dánia ellen jók vagyunk egy nullra, márpedig hogyne lennénk, úgy irány a sweet sixteen.

Azért a drukkerek Roppongiban nem voltak annyira nekikeseredve... - írja a tokiói forrásunk
 

Nyilatkozatok, utózöngék, amiről a győzelem után kevés szó esett, de hát csak a rossz hír hír, hamarost.

"Sok dolgot nehezen tudok kimondani, de, hogy nulla nulla azt nehezen tudom kimondani." 

- Stúdió

Masszív, magabiztos Japán, erős középpálya és rossz játék. Minden, amit megszoktunk, amit és amiért szeretjük ezt a csapatot. A második félidőben egy kicsit eredményesebb támadójáték és máris megvan a továbbjutás.

A hangulatjelentés, gondolom, a tokiói tudósító reszortja, igy hát lássuk, mi is a helyzet! A hangulat, jelentem, óvatosan borulátó, akikkek én beszélek, ők persze nem a shibuyai fiúk, hanem kollégák és üzletfelek, mind azt mondják, hogy muzukashii lesz, azt pedig, hogy mit jelent, még egy kezdő gaijin is vágja, nehéz, édes barátom, pontosabban: LE-HE-TET-LEN. 

Próbálom felpiszkálni őket, de hiszen nyertünk egy nemgyenge Kamerun ellen! jó-jó, de Hollandia ellen biztosan vesztünk, aztán meg jön majd egy ki-ki meccs a félelmetes vikingek ellen. Ugyanmár, mondom, a dánokat még mi is megvertük Koppenhágában de ők csak a fejüket csóválják, majd meglátom, hármas holtverseny lesz és gólkülönbséggel kiesnek. Ezen a ponton feladom. A japánok legutóbb uszkve 70 éve, Pearl Harbornál bízták el magukat, annak is rossz lett a vége, ezért inkább elvi alapon nem lovallják be magukat a dolgokba. Ha esetleg megnyernék a vébét, biztosan az lenne az első gondolatuk, hogy a következő biztosan nem jön össze.

Korea, ki más is...

A japán fiatalok furcsa, rájuk jellemző kicsit beteges játékkal ünnepelték csapatuk történelmi sikerét. Japán tudósítónk természetesen ott volt, és most mindenről beszámol.

shibuya party

Gyenge meccsen Kamerun nem tudott mit kezdeni Japánnal, a lényeg, hogy megvan a történelmi győzelem. Japán - Kamerun 1-0

Hoooray!
 

Ha kommentben vagy twitteren ránkírtok { @sakkanippon } akkor beidézünk titeket is, legyen Japán vagy Kamerun drukker az illető!

sploosh!

Nem is kérdéses. Japán nyer.

Tokyóban nem fújnak az utcán vuvuzelákat, nincsenek festett parókájú, mámoros fiatalok, még a forgalom sem áll majd le a meccsek alatt szerintem. Hát akkor mi VAN?

Mi lenne? amiben mindig is nagyok voltak a japánok: hát a mörcsöndájz!

Beharangozunk, elemzünk majd előtte-utána, mindenkit várunk szeretettel.

Még egy-két óra és hivatalosan is megindul az év legfontosabb, legnagyobb figyelmet érdemlő eseménye. És nekünk nem lesz, lehet (!!), nehéz dolgunk, szurkolunk japánnak, teli torokkal és fanatistán. Hogy széppé tegyük a napot egy egyszerű, de borzasztó kis mókával -e kép viccel- bizonyítsuk elkötelezettségünk mértékét.

???

Egyre inkább úgy tűnik, hogy miközben a VB a nyakunkon, nem Nakamura, hanem a CSKA középpályás Honda lesz a csapat szellemi és kreatív vezére, de a feltehetőleg 4-5-1-es felállást (erről majd még beszélünk)  azért a szövkap - Okada - még próbálja, próbálgatja finomhangolni, így sebtiben leszerveztek egy zártkapus 3x30-asat Mozambik ellen, akik a legutóbb tegnapelőtt kaptak ki a portugáloktól. A meccsről, zártkapus lévén, még nem tudni semmit, de jót tenne egy ilyen viszonylag könnyű ellenfél ellen megfordítani a tendenciát, amely a szerb-dél koreai-angol-elefántcsontparti négyes alatt kialakult, s vereséget takar. 

Egy dolgot tudhatunk biztosra: amennyiben ez a meccs sem úgy sül el, ahogy azt reméljük - győzedelem - akkor nem csak a csapat fog csoportos harakirit elkövetni.

Közben eldőlt: Kawaguchi helyett a szintén rutinos, de talán kevésbé agilis Narazaki Seigo lesz a kezdőkapus.

A Kék Szamurájok akklimatizálódás céljából már most privát géppel átruccantak a VB országába, közelebbről: a Garden Coast-on fekvő egzotikus és gyönyörű Georga; miért másért, minthogy így is növeljék az esélyüket a sikerre.

Szexi fotók csak azokra jellemzőek, akik többek, mint focisták, ikonok. A jelenlegi csapatban cask a Nakamura lehetne ehhez hasonló teremtés, de ő szerény(ebb). Hát akkor menjünk vissza pár évet, és megtaláljuk a média- és divatszakma kedvencét, Hidetoshi urat. Kép:

BÓNUSZ : Shunsuke-nak van egy névrokona, egy énekes, róla is jön egy fotó. Itt ni: 

 Kezdjük a bombahírrel! Japán az utolsó felkészülési mérkőzésén tulajdonképpen tett róla, hogy Elefántcsontpart jóval kisebb esélyekkel induljon neki a VB-nek! Hogy hogyan? Hát úgy, hogy sikerült rávenniük Didier-t egy kartörésre. A meccs hőse, ismét, a brazil-japán MARCUS TULIO TANAKA!

it's over